Vajon hitt benne Thomas Wayne és Jeanette Marie Rooney, hogy a gyerekük lesz egyszer majd Anglia reménysége? Röviden összefoglalom a brit mokány legény sztoriját. Szóljatok hozzá egészen nyugodtan!

Szóval Wayne Mark Rooney 1985 októberében született, tehát még bőven a harmincon innen van, neve mégis már sok-sok éve beírodott a nagy futballtörténelem-könyvbe. Tíz évesen nyert bebocsáttatást az Everton FC ifiakadémiára, és persze hamar felfigyeltek a lábára, így nemsokára már annak a csapatnak a szerves része, amelyik megnyerte  a fiatalok számára kiírt FA Kupát - méág a döntőben is rúgott gólt! 2002-ben, gyakorlatilag serdülőként már az Arsenal ellen is gólt szerzett a felnőtt csapatban.

 

Az Evertontól való elválás mondjuk nem volt zökkenőmentes: Rooney eleinte sérelmezte, hogy a klub nem akart indulni egyetlen európai kupán sem, és ezért átadólistára rakatta magát, de a klub csak 50 millió fontért lettek volna hajlandóak megválni tőle. A Newcastle végül - a Times akkori cikke szerint legalábbis - állítólag már megegyezett a vételárban is, de a Manchester United elhappolta a tehetséges csatárt. Több mint 25 millió fontot fizettek érte.

A United aranytojást tojó tyúkja azóta is

A keménylegény azóta sem váltott, első bemutatkozó meccse 2004 szeptemberében volt, a Fenerbahçe elleni BL-mérkőzésen. És amire mindenki álla leesett: megszeppenés helyett mesterhármassal lopta be magát a vörös drukkerek szívébe, és 6-2-re megnyerték a találkozót. A Ligakupa trófeáját két évvel később emelhette a magasba, az ő találatainak köszönhetően verték el a Wigan Athleticet a döntőben. A Manchester közel állt az angol bajnoki címhez is, de a Chelsea akkor keresztülhúzta a számításaikat.

Aztán Rooney persze tette a dolgát, pakolta a labdát a hálóba - noha volt egy tíz meccsen át tartó, sokakat érthetően nyugtalanító gólmentes szériája -, 2007 nyarán pedig felhúzhatta a dicsőséges 10-es számú csapatmezt, amit addig csak Ruud van Nistelrooy viselhetett, egészen távozásáig. Aztán jött még egy ronda lábszárcsonttörés a Reading ellen, de a BL-visszatérését rögtön egy Roma elleni győztes góllal koronázta meg. Én körülbelül itt eszméltem rá úgy igazából, mekkora emberről beszélünk. Egy emberről, aki ki van éhezve a gólokra... És bár a MU kiesett, az idény során 23 gólt akasztott be összesen. Csodás szám.

 

Micsoda számok! (Kommentben ti is írhattok!)

És sorolhatjuk persze a többi csodás számot: 2008 októberében a Blackburn Rovers elleni mérkőzéssel Rooney lett a liga történetében a legfiatalabb játékos, aki 200-szor lépett pályára; a 2007/2008-as szezonban 20 góljával csak Ronaldo, a United másik támadója előzte meg; ebben a szezonban pedig elérte már a 99. Manchesternek megszerzett gólt is. És így tovább, és így tovább.

És hogy mi teszi Rooneyt igazán naggyá? Az a végtelen makacssága, keményfejűsége és akaratereje, amiből csak a legnagyobbak részesülhetnek. Én személy szerint remélem, hogy még sokáig fog minket elkápráztatni. Ilyen csodaszép gólokkal: